DEMETER JÓZSI EMLÉKÉRE   -   egy kolegám 40 évesen ment el

"MA ÚGY ÉLJ, HOGY ÖRÜLNI TUDJ ANNAK, HOGY ÉLSZ,

ÉS MINDEN NAP ÚGY ÉLJ, HA MÁR NEM LESZEL, AKIK ISMERTEK

ÖRÜLNI TUDJANAK ANNAK, HOGY ÉLTÉL."

D. József

Egy kedves barátom emlékére, aki fiatalon elment közülünk.

Ajánlom a honlapját:

http://web.t-online.hu/versvilag/

DRÁGA ELZA MAMÁM - NAGYNÉNÉM - EMLÉKÉRE

Mit oly sokszor elhalasztottam,

Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár.

Jóvá temmém mit mulasztottam,

De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Keresztmama

Napok óta forrón, perzselőn süt a nap.
Én mégis fázom. Hiányod borzongat.
Mulandóságról suttog a langyos esti szél.

Fű, fa, virág, illat mind-mind Rólad mesél.
Hiányzol. Itt hagytál. Várt egy másik világ,

Hol a lelkek élnek, de nem nyílik virág.

Rád emlékszem. Újra gyermek vagyok.

Szememben az emlékezés fájó könnye ragyog.

Csak ülök magányosan, némán, egyedül,

Fülembe csak a kínzó Bánat hegedül,
Azóta feketék a napfényes napok.
Siratom, akinek a génjeit hordozom,

Kinek az emlékét szívemhez simítom,
Ki nélkül ugyan lesznek még holnapok,
De ha rá gondolok, a lelkem felzokog.
Hiányzik a lelkemből egy halk szívdobbanás,
Melyet magával vitt a tavaszi elmúlás.

Fázik a testem, a lelkemtől vacog,
Szememből a könny egyre csak csorog.
Siratom azt, ki elment, itt hagyott.
Aki már nem fogja hallani soha,
Ahogy azt suttogom: Szeretlek Keresztmama.

"Ha meghalok, engedj, hadd menjek el!

Vár reám, mit látnom s tennem kell.

Könnyeiddel magadhoz ne köss,

örülj, hogy sok évünk volt közös.

Szerettelek. Hogy mily jó volt veled,

Te meg nem tudhatod, csak sejtheted.

Hogy szerettél, köszönöm neked,

de útra most már egyedül kelek.

Bánkódj kicsit, ha bánkódnod muszáj,

de túl sokáig magadba ne szállj!

Csak rövid időre leszek tőled távol,

s emlékem szívedben addig is világol.

Sosem leszek messze, megy tovább az élet.

Látni s érinteni nem tudsz már engemet,

szívedből érezd szeretetemet!

Veled lesz mindenkor, lágyan átölel,

míg végül te is egyedül indulsz az úton el.

Tárt karokkal várlak majd,s boldog mosollyal,

hazaérsz majd hozzám minden bizonnyal!"

/Pálné Lele Ilona: Szeretteimnek/

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek

S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: szeretlek

Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami

Hogy milyen jó hangodat hallani

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni

És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni

Hogy meg kell mondani, ha valami fáj

Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk

S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk

Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk

És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

(Őri István )

Drága ÉDESAPÁM emlékére                                 1926. március 19.  -   2017. május 25.

Némán elkísérnéd felhőkön át, de az ég kapuját nem lépheted át.

Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer megáll, és elszakad testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.

Fekete István

Ha felnézel a csillagokra:
Fojtott könnyekkel, fuldokolva
Gondolsz a régi szép napokra.

Ha lenézel a néma rögre,
Úgy érzed: szíved összetörve
S te is meghaltál mindörökre.

Endrődi Sándor Itt hagylak...






NE SÍRJ AZÉRT, MERT SZERETSZ!

 A halál nem jelent semmit.
 Csupán átmentem a másik oldalra.
 Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
 Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre. 

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindíg hívtál!
 Beszélj velem, ahogy mindíg szoktál, ne keress új szavakat!
 Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindíg tettük!

 Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
 Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindíg is hallható volt,
 ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
 Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

 A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül...
 Csak mert a szemed most nem lát engem,
 nem vagyok messze, ne gondold.
 Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

 Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,
 szép, gyöngéd szeretetemet.
 Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le könnyeidet,
 és ne sírj azért, mert annyira szeretsz...

Szent Ágoston

"Legszebb emlék a szeretet, melyek mások szívében hagyunk magunk után."              / Cicero /


Tudod ugye, bennem élsz!
Mindig itt leszel,
A szívem átölel,
Amíg élem az életem!
Te mindig elkísérsz,
És mindig bennem élsz,
Mindig itt élsz majd velem!






CSILLAG FÉNY

Csillagok útján járva,
És ím hozzád vágyva
Kereslek én,
A szív peremén. 

Hol az ég, s föld összeér,
Kereslek én.
Sötét éjszakába, Téged várva,
Kutatlak én.

Csillagok fénye, vigyáz az éjre.
Békét ígérve jössz felém.
Hunyorgó csillagok, béke árad ott.
Nézek az égre, távoli fénybe.

Lelked ott ragyog, békét áraszt most.
Intek feléd, lényed elér,
Betölt, feltölt, érzem én…
Hogy jössz felém.

Szívem nyugodt, nem üres már most.
Érzi a lelkem, hogy béke van bennem.
A mindenható Isten, Ő aki teremt,
S Aki megment, világot, embert, s mindent.

Orbán Mária                 2017. november 28.



CSILLAG FÉNY 2.

Csillagok fénye, a messzeségbe,
A sötét éjből, távoli fényből,
A mindenségből jössz felém.
Lelked elér, s szívem HAZATÉR.

Orbán Mária   2017. november 30.



FELTÁMADÁS

Porból lettél, s porrá leszel.
Így szól Atyád, s így ismered.
De porod megmarad, ez az mi feltámad,
Dicső testbe, örök fénybe, az örök létre.

Orbán Mária           2017. november 28.



MEGTARTÓ

Szív ki nem mondhat, mennyire szeret,
Karom tartom gyenge kezed felett.
Vigyázok Rád, őrzöm életed,
Óvlak, védlek, minden bajtól Téged.

Csendben őrködöm, fogom a kezed,
Szívem mindig csak Hozzád vezet.
Kedves lényed betölti lelkemet,
Örökre megtartom emlékedet.

 Orbán Mária     2017. október 20.



CSILLAGOK – EMLÉKEZÉS

Kihunyt egy fény az éjszakába,
Nem ragyog már életed lángja.
Lelkem jöttöd hiába várja,
Nézek messze az éjszakába. 

Távoli helyeken jársz már,
Lelkem megtalál, vissza vár.
Mert az anyag múlandó,
De a szeretet örökké való.

Orbán Mária    2017. augusztus 7.



MEGJÖTTEK A FECSKÉK, TE ELMENTÉL

Tavasz van, virul a rét,
Megjöttek a fecskék,
De Te már elmentél,
S többé vissza sose térsz.

Nem jöhetsz vissza,
Mert nem ez már lakhelyed.
Krisztus kegyelméből,
Helyet készített Neked.

Arany város vesz körül,
Az angyal sereg mind örül.
S Isten dicső trónjánál,
Téged örök élet vár.

Lelked békére talál.
Már csak nekünk fáj,
Hogy nem vagy velünk már.
Örökké emlékszünk RÁD.

Orbán Mária    2017. július 6.