Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol
amikor nem gondolsz rám...
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon,
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább...
Én akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem
ami az életünk.
Kimondott és kimondatlan mondatok
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt.
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki...
Valami kéne még, valamit kéne tenni.
De én akkor is szeretlek, ha néha fáj,
ha néha előbúj rejtekéből a magány a dögevő,
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak hosszabb legyen minden szerelmes éj...
Tartson tovább a szenvedély, mert akkor
húsodba marnám a jelet,
mely üzenetet hordoz: még minden lehet!
Szeress, mert adni kell, hogy kapj
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen...
Légy költő és légy színész. Játssz prédikátort
a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod...
Játssz nekem boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.
Szeretlek akkor is, ha az életet, csak egy gazos
mellékvágányra várod...
Szeress kicsit jobban...
Szőkén és feketén szeretlek,
mint villám szeret a fülledt nyárba...
Mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó
napsugárba
Szeretlek akkor is, mikor alszol,
Szeretlek félve, haraggal,
szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal
SZERETLEK!

Koltay Gergely: Szeretlek...

Szeretlek, csak szeretlek.
A mennyben és a földön is, legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem, most és máskor is.
Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek téged.
Hiába szeretsz mást, s ő is akar téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a földön, mert én szeretlek akkor is, ha nincs miért.
Ha már nem kell senki kölcsön.
Ha már tudják, ha már tudhatják mások is, és belehalok, tudom,
de mégis, de még akkor, mert szeretni kell lemondva,
szeretni kell várva, összekulcsolt testek izzadt nyomorával.
Pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én, jó lenne úgy, ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljuk a gödör szélén, tehetetlen, sírva,
Pedig meg fogok halni, s te nem értettél semmit,
meg fogok halni, mert nem tudtam adni, nem tudtam adni
csak ennyit.
Nem tudtam mondani, amit kellett volna,
csak akartam élni, neked játszani, játszani, nem félni,
játszani neked a reggelt a nap első sugarával,
a reggelivel melyet ágyba hozok annak, ki kedvesem eljátsza.
Ahogy a földön, úgy a mennyben is,
te szeretsz mást, én szeretlek téged,
hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted,
te nekem vagy, de ugyanúgy másnak,
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is, szeretlek,
Csak szeretlek, csak szeretlek akkor is,
még akkor is
Szeress vigyázva, ne szeress bántva,
Szeress, mert a látszatnak, könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket ki fésüli újra?
Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra?

Ámen...

György Viktória Klára
Szerelem...

Legszebb
és legszentebb érzés
a szerelem.
Hol fájó,
hol a mennyekbe
röpít szelíden.
Végzetes szívdobbanás,
melyről a zsoltárok
sem szólnak,
mindennek kezdete
és vége, ha eljön ez a nap.
Megérint a vágy,
s az álmok selymes
gyűrődésében
boldog érzés válik valóra.
Sóhajod arcomhoz simul,
édes csókod keresi a szám,
ölelésed betakarja létem,
szívünk együtt dobban,
magával sodor
egy sejtelmes varázs,
s a gyönyör könnyei
csillognak szemünkben.
Lelkünk újra
és újra szárnyakat ölt,
a pillanat, mint igazgyöngy ragyog.
Halkan búcsúzik az éj,
vágyat sző a hajnal fátyla,
beköszönt egy új nap,
szerelmet sóhajt
boldogságunk,
s az idő bársonyos fövenyén
beteljesül minden álmunk.

Ó, ennyi csak mi tudható:

Szeretni kell, s szeretve lenni jó.

Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én vén leszek.

Heltai Jenő

Ameddig szeretsz,

én addig élek.

De kérlek szeress,

mert meghalni félek.

SZERETLEK

Szeretlek éjjel,

Ha átölel az álom.

Szeretlek nappal,

Ha karodba vágyom.

Szeretlek, ha nézel,

Még elér az álom.

Szeretlek, ha ölelsz

Forró szenvedéllyel

Szeretlek, ha símogatsz

hajnali ébredéssel.

Szeretlek gyönyörben

Szeretlek, mert vagy.

Mindenkor szeretlek

Csak mellettem maradj.

Helen Bereg

SZERETLEK


Szeretlek kedvesem, szeretlek tégedet,
Mint ember még soha, sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek, hogy majd belehalok...
Szeretlek szívemmel, szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos őrült szerelemmel!

És ha mindenért jár díj vagy dícséret,
Nem engem illet az, egyedül csak téged,
A dícséretet és díjat te érdemled
Mert tőled tanultam én e nagy szerelmet!

Petőfi Sándor

SZERETLEK
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Szabó Lőrinc

Nehéz dolog, hogy ne szeress,
de nehéz az is, hogy ha szeretsz.
A legnehezebb, ha hiába szeretsz.

Anakreón

Ha szeretsz valakit, szereted őszintén, tiszta szívvel.
Aztán kérd az Istent, hogy ne vegye el tőled.

VALAMIKOR

Szomorú voltam
Mikor nem voltál velem.
De most itt vagy,
S szeretsz engem.

Gyengéd szép kezed
Átkarol engem.
Gyönyörű két szemed
Felvidítja szívemet.

Lelkem újra éled,
Rád mosolygok kedvesem,
S tudom, tudod
Szeretlek Tégedet.