CSILLAGÖSVÉNY

R. R. Romi

CsillagösvényNagy pelyhekben hull a hó
Pompába öltöztetve eget-földet,
Minden fehér csillogó
Balzsammal tölti meg a lelket.

A távoli horizonton lehullott egy csillag,
Fáradt vándor tekintete követi a fénysugarat.
Meggyorsítva lépteit arrafelé ballag,
Csillagösvény mutatja a hazavezető utat.

Fejét felkapva száncsengő hangját hallja,
Rénszarvasok húznak felette magasan balra.
A teret megtölti csilingelő kacagás balzsamos hangja,
Angyalok repülnek nyomában, a kristályszánt követve, hajtva.

Habfehér szárnyukkal boldogan verdesve újra meg újra,
Vidám suhogásukkal aranyport hintenek a hóval fedett útra.
Rajongva-kacagva ujjongva ünnepelnek,
A közelgő Szentlélek ragyogásának örülnek.

A megfáradt vándor előtt aranycsillám lepi el a rejtőző utat,
Dermedő lábait puhán rátéve, meleg otthonába juthat.
Az angyalhangú kacagásba isteni csillagfény vetül az útra,
Csábítva a Földön minden teremtett lelket szépre, s a jóra.

Kicsiny kunyhó meleg fényű ablakában állva,
Gyermeki arc tekint a hideg éjszakába, szerető édesapjára várva.
A bölcsőben egy kisded gyenge hangocskája gőgicsél,
Tiszta lelkét édesanyja vigyázza meg a csillagfény.

A vándornak szeméből kacagva szökken ki a csillagnak fénye,
Hogy betöltse helyét a kunyhóablak világló képe.
A távolban felragyog a szeretet puha fészekmelege,
A vándor görnyedt vállairól aranypor szökken fel az égbe.

Csillagösvény aranypor,
Hazavezet, édes otthon.
Majd hálát adva csillagnak, angyalnak,
Gyertyát gyújt a születő kis Jézusnak.