Szerelem.

Vártál-e már valakit hosszú órákon át?
Lested-e az ablakból,remélve,hogy senki se lát?
Rohantál-e ha megcsörrent az átkozott telefon?
Hánykolódtál-e álmatlanul egy-egy hajnalon?

Tudod-e milyen mikor semmi se fontos,
csak a beígért hívás lenne már pontos!
Tudod-e,hogy fáj mikor nem jön el,
mikor bárhogy várod,ő nem hív fel?

Érezted-e már,hogy a szív -bár nem tud- mégis fáj?
Tudod-e milyen mikor körmöd tenyeredbe váj?
Kívántad-e úgy őt,hogy sírnod kellett tőle,
hogy soha,de soha nem lesz eleged belőle?

A szerelem kín,
de szeretünk szenvedni
s kínunk okozóját
nem tudjuk elengedni.

/ Szabó István /