2017. augusztus 12., szombat

2017. augusztus 7., hétfő

2017. július 29., szombat

2017. július 2., vasárnap

BALLAGÁSRA


"Az élet, a munka tárt karokkal vár
Hogy szép lehetsz-e?
csupán csak rajtunk áll."                                              (Fagyejev)

"Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj.
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az lész, ami vagy."                                           Goethe

"Ott hol mondhatja: szabad vagyok,
ott hazáját fogja találni minden ember"                       (Eötvös József)

„Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”           (Kölcsey Ferenc)

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak!
Egyszerűen szeress, és fontos leszel!

Távol már a kezdet, De távol még a vég,
Elértem a labirintus közepét.
Csalódások, gyönyörű emlékek
Velem vannak, Megőrzöm őket.

"A boldogsághoz semmi sem szükségesebb,
mint, hogy életünk egy meghatározott célja legyen"   (Eötvös József)

Hinni a szépet, a lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a világban, akaratunkban,
Ha kell hinni mindhalálig.

"Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
 S az emlék megmarad."                                            (Leonard Da Ung)

Remény, csalódás, küzdés, bukás
Egy sírig tartó versenyfutás.
Keresni a jót, nemest, a szépet
S meg nem találni, ez az élet.

Az emlék olyan virág, amely nem hervad el soha,
Eső nem tépi el, szél nem hordja tova,
Gyűjtsél tehát csokorba, amennyit csak lehet,
 A csokor közt őrizd meg örök emlékemet.

Nézz vissza most egy percre, nézz az útra
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza…aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe.                    (Kiss Jenő)

Régi arcok, régi kopott könyvek
Mosoly, derű néha fájó könnyek,
Múlik minden, rohannak az évek,
Búcsút intünk múló diákévek.                        (Ernest Hemingway)

Keresd az életben mindig a szépet
Ragadd meg azt, amit más észre sem vesz,
S hidd el, ha sokszor durva is az élet,
Mindig találni benne kellemest és szépet.       (Goethe)

Az élet szép, csak küzdeni kell érte,
Boldog az, ki célját elérte
Akarni kell és minden sikerül,
Akarni és bízni rendületlenül.

Egy életcélt követni nemes gondolat,
S mi kell hozzá, csupán akarat.
Mely minden ifjú szívében él,
Küzdeni bátran egy új életért.                          (Tóth Árpád)

A szárny megnőtt, üresen maradt a fészek,
Csak álom volt a diákvilág,
S mint a fecske az alkonyati szélnek,
Szárnyat bont egy sereg diák.

"Az élet rögös és nehéz
Te mindig csak elõre nézz!"

"Bármerre vezessen sorsod
légy mindig szerencsés és boldog"

"Tiszteld az embert
Szeresd a szépet
Tanulj küzdeni
Mert ez az élet"

"Kísérjen az öröm
Kerüljön a bánat
Siker koronázza
További munkádat."

"Ha kilépsz az életbe,
Élj sok boldog évet,
Szeress te is úgy bennünket
Mint ahogy mi téged."

"Induljunk vígan és remélve,
A boldog szép jövõ elébe
Miénk a föld a nap alatt,
Míg szívünk bátor és szabad"

"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egy egész világ nem a birtokunk,
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk."         (Vörösmarty Mihály)

"És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz és te is tiszta , s jó vagy
Egy tekintetük elhitesse véled
Szép dolgokért élsz, és érdemes élned."       (Váci Mihály)

"Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell."                                        (Váci Mihály)

"Minden nap megszűnik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami új,
Amiért érdemes élni és küzdeni."                 (Herakleitosz)

"Elõre, föl, miénk az élet,
A széles földnek kerekén
Szemünkben csillog az igéret
És bennünk ring a jó remény!"                      (Tóth Árpád)

"A lehetetlent is
Szabad lesz remélni!
Meglátod, hogy milyen
Érdekes lesz élni."                                         (Szép Ernõ)

"Most valóra válik minden , ami szép,
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll"
(Szabó Pál)

"...Mindenek fölött
Légy hû magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
Isten veled: áldásom benned ezt
Érlelje meg majd!"                                      (Shakespere: Hamlet)

"Jól csak a szívével lát az ember,
ami igazán lényeges
az a szemnek láthatatlan"                          (Saint-Exupéry)

"Ah vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él,
Leckéjét a sírig tanulja:
Nehezebbet folyvást a réginél!"                (Reviczky Gyula)

"Nemes szép élethez
nem kellenek nagy cselekedetek
Csupán tiszta szív
és sok, sok szeretet."
(Pázmány Péter)

"Megcélozni a legszebb álmot
Komolyan venni a világot
Mindig szeretni és remélni
Úgy érdemes a földön élni"                       (Papp Lajos)

"Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben
 Ember lenni mindig, minden körülményben." (Arany János)

"Tiszteld az embert
 Szeresd a szépet
 Tanulj küzdeni
 Mert ez az élet"

"Induljunk vígan és remélve,
 A boldog szép jövő elébe
 Miénk a föld a nap alatt,
 Míg szívünk bátor és szabad"

Ha megtalálod azt a szívet,
Aki téged igazán szeret,
Becsüld meg, mert a szeretet
Teszi boldoggá életed.

Ha majd egyszer fájni fog az élet
S a szemedben a bánat könnye gyűl,
Ne sírj, hisz mindig az a legszebb álom,
mely sohasem teljesül.

"Töröld le könnyedet
 Kisírt szemedben mosoly legyen és derû,
 Minden nap kezdõdik valami
valami nagyszerû, valami gyönyörû."    (Nagy László)

"Mi dolgunk a világon?
Küzdeni erõnk szerint
A legnemesebbekért"                              (Madách)

Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen."                  ( Ady)

"Úgy élj a jelenben,
hogy megbánás nélkül
gondolhass a múltra."                            (Ady)

"Útjaink százfelé válnak,
 De szívünk egy célért dobog,
 Nekivágunk a küzdelmes mának,
 És épít karunk egy szebb holnapot..."   (Arany János)

2017. június 26., hétfő

2017. június 4., vasárnap



„Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,
 Mindent egészséggel látogató ege,
 Hosszú úton járókat könnyebbítő szele.
 Te nyitod rózsákat meg illatozásra,
 Néma fülemüle torkát kiáltásra,
 Fákat is te öltöztetsz sokszínű ruhákba”
 (Balassi Bálint)

2017. június 1., csütörtök

Rohanunk… De vajon hova?

Senki nem tudja rá a választ. Mégis mindannyian csak rohanunk. Hajtunk, pörgünk, sietünk, szaladunk, futunk, vagyis mást se csinálunk, csak tényleg folyamatosan rohanunk. Rohanás közben pedig jól elmúlik az életünk. Úgy, hogy mindeközben nincs időnk figyelni. Semmire és senkire. Rohanás közben azonban nem is látunk. Semmit és senkit. Sőt, a rohanástól egy idő után érzéketlenek leszünk. Mindennel és mindenkivel. De a rohanás kiöli belőlünk az érzelmeket is. Pedig ha az kihal a lelkünkből, akkor jön az, hogy akit nem szeretnénk, az is távozni fog az életünkből. Mert nem figyeltünk rá eléggé. Hiszen csak rohantunk. A nagy rohanásban már nem érintjük meg a társunkat, nem öleljük meg őt, nem látjuk meg rajta vagy éppen benne a szépet, nem kérdezzük meg, „hogy van”, és már-már azt sem tudjuk valójában, hogy ki ő és mi van vele. Elmúlik a legszebb érzés, ami két ember között csak létezhet, az összetartozás. Ezt váltja fel a rohanás. A rohanástól mennek tönkre kapcsolatok. A rohanástól múlnak el szerelmek. A rohanástól kallódik el a gyermekünk is. Majd aztán a rohanástól végül megbetegszik a lelkünk, a lelkünkkel együtt pedig a testünk. Hogy mi a megoldás? A lassítás. És az egymásra koncentrálás. Hogy figyeljünk oda jobban a szeretteinkre és az életünkre! Hiszen, mit ér a rohanás, ha közben minden széthullik körülöttünk? Ér annyit a rohanás, hogy közben meg elveszítjük azt az embert, akit a legjobban szeret(t)ünk? Mit ér a rohanás, ha közben a gyermekünk eltávolodik tőlünk, netán kisiklik az élete, csak mert a rohanástól nem tudtunk rá elegendő időt fordítani? Szóval, rohanunk a nagy büdös semmiért, ahelyett, hogy míg nem késő, lassítanánk, hálásak lennénk az életért, az életünkért, és, hogy velünk lehetnek a szeretteink, azért.                                                                 forrás                               (Lippai Marianna)

2017. május 7., vasárnap


Az anyákban van valami, ami alatta marad és fölébe emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van!
A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, az vezérli tetteit.             Victor Hugo

2017. április 21., péntek

Rohanunk… De vajon hova?

Senki nem tudja rá a választ. Mégis mindannyian csak rohanunk. Hajtunk, pörgünk, sietünk, szaladunk, futunk, vagyis mást se csinálunk, csak tényleg folyamatosan rohanunk. Rohanás közben pedig jól elmúlik az életünk. Úgy, hogy mindeközben nincs időnk figyelni. Semmire és senkire. Rohanás közben azonban nem is látunk. Semmit és senkit. Sőt, a rohanástól egy idő után érzéketlenek leszünk. Mindennel és mindenkivel. De a rohanás kiöli belőlünk az érzelmeket is. Pedig ha az kihal a lelkünkből, akkor jön az, hogy akit nem szeretnénk, az is távozni fog az életünkből. Mert nem figyeltünk rá eléggé. Hiszen csak rohantunk. A nagy rohanásban már nem érintjük meg a társunkat, nem öleljük meg őt, nem látjuk meg rajta vagy éppen benne a szépet, nem kérdezzük meg, „hogy van”, és már-már azt sem tudjuk valójában, hogy ki ő és mi van vele. Elmúlik a legszebb érzés, ami két ember között csak létezhet, az összetartozás. Ezt váltja fel a rohanás. A rohanástól mennek tönkre kapcsolatok. A rohanástól múlnak el szerelmek. A rohanástól kallódik el a gyermekünk is. Majd aztán a rohanástól végül megbetegszik a lelkünk, a lelkünkkel együtt pedig a testünk. Hogy mi a megoldás? A lassítás. És az egymásra koncentrálás. Hogy figyeljünk oda jobban a szeretteinkre és az életünkre! Hiszen, mit ér a rohanás, ha közben minden széthullik körülöttünk? Ér annyit a rohanás, hogy közben meg elveszítjük azt az embert, akit a legjobban szeret(t)ünk? Mit ér a rohanás, ha közben a gyermekünk eltávolodik tőlünk, netán kisiklik az élete, csak mert a rohanástól nem tudtunk rá elegendő időt fordítani? Szóval, rohanunk a nagy büdös semmiért, ahelyett, hogy míg nem késő, lassítanánk, hálásak lennénk az életért, az életünkért, és, hogy velünk lehetnek a szeretteink, azért. (Lippai Marianna)

2017. április 16., vasárnap


Eljött a szép húsvét reggele, 
Feltámadásunk édes ünnepe. 
 Ünneplő ruhákba öltöztek a fák, 
 Pattognak a rügyek, s virít a virág. 
 A harang zúgása hirdet ünnepet, 
 Egy kismadár dalol a zöld rétek felett. 
 Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, 
 Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. 
 Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, 
 Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

2017. április 15., szombat

2017. április 14., péntek

2017. április 8., szombat

2017. április 5., szerda

2017. március 23., csütörtök

A szeretetkapcsolatok feltétele, hogy mindkét fél önként, önzetlenül, lepakolja a másik ember elé azokat az értékeket, ami nélkül egyetlen emberi kapcsolat sem lehet működőképes: tisztelet, őszinteség, gondoskodás, lojalitás, együttérzés, figyelem, tapintatosság, a szeretet kimutatásának képessége. Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs függőség.

Hiszen nem követelhetem senkitől, hogy tegyen boldoggá.

2017. március 8., szerda



 "A nõ azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."    (Henri Frédéric Amiel)


MÁRCIUS 8. - NEMZETKÖZI NŐNAP

106 éve, 1911-ben ünnepelték meg először a nemzetközi nőnapot, amelynek időpontja 1913 óta március 8. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés. 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy Nemzetközi nőnapot.

A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett, s akkoriban a nők választójogának megszerzése kapott kiemelt hangsúlyt. (Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től.)

1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nemzeti nőnappá, s 1913-ig e napon tartották az ünnepet. Az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot. A Nemzetközi Nőnapot 1914-ben tették március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának – más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben meghalt 129 munkásnő – emlékére.

A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére.

Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált.

Sok helyütt e napon a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat civil szervezetek, mert véleményük szerint a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció áldozatait a jog nem védi kellően, és e cselekmények elkövetői továbbra is jórészt büntetlenül maradnak. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet ezért azt követeli, hogy állítsanak fel egységes és erős női ENSZ-ügynökséget, amely biztosítaná, hogy a nők a világ minden részén a gyakorlatban is élvezhessék jogaikat.

Manapság virágcsokrokat, bonbonokat (nem árt az a kis boldogság senkinek) és kellő humorral teli alig öltözött, ám szemet gyönyörködtető férfiakat mutató videókat és fotókat kapnak a nők ajándékba március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon. A megemlékezés ezen formáit fogadjuk el, köszönjük meg, mi nők, megérdemeljük (igaz, a férfiak szintúgy), ám nem árt ha tudjuk, miért is ünnepeljük a nőket, miről is szól a Nőnap. A női szerepek változása, a feminizmus megjelenése és térhódítása, az autonóm nők elfogadása, a női önrendelkezési jogok, a nők rögös útja az oktatásban, a tudományban és a munka világában, a családon belüli erőszak elleni fellépés, mind olyan téma, melynek középpontjában a nők állnak, noha nem kizárólag a nőkről szólnak.

És miért ne hőbörögjünk a Nőnap ellen? Mert megérdemeljük. Mert ugyan ez a nap (március 8.) semmiben nem különbözik a többitől: reggel felkelünk, gyereket óvodába, iskolába indítjuk, bevásárolunk, dolgozunk este 6-7 óráig, majd gyereket haza-, vagy az aktuális programjára visszük, vagy játszunk vele, megfőzzük a vacsorát, hozzásimulunk a szerelmünkhöz, férjünkhöz, dolgozunk még egy keveset stb. stb. Semmiben nem különbözik ez a nap a többitől, de talán azért is, mert sok asszonynak nagyon keményen kellett és kell ma is érvelni, szót emelni, színt vallani.

2017. március 1., szerda