Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve,
céltalanul, s egyszer csak kilépsz az
Angyalok Tisztására. Nem is tudod,
hogy ez az, mivel az angyalokat nem
nem látja a szemed. Csak annyit látsz,
csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.
És megállsz. És abban a pillanatban
megnyílik a szíved, és az angyalok
észrevétlenül melléd lépnek, egyenként,
lábujjhegyen és belerakják kincseiket a
szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket
ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretetet és a békességet

Komáromi János:

...mert létezel.


Más lett a nappal
és más lett az éj.
Más hangok hívnak
és más dal kísér.

Más vágyak gyúlnak
és más vagyok már.
Más utakon járok,
hiszen megváltottál.

Már remélek újra,
a hitem visszatér.
Már áramlik ereimben
újra az alvadt vér.

Már ébren álmodom
igaz álmokat.
Már merem látni
a csillagokat.

...mert a ködből hírtelen
a napfénybe értem.
...mert volt aki megállt
és lehajolt értem.

...mert újra szerető
szemekbe nézhetek.
...mert érinteni vélem
bársonyos kezed.

...mert...mert...
...és miért még?...
...kérdezel...

...mert létezel!