Szabadi Lívia: A várakozás ideje 

Várom a havat, hófehéret,

a száncsengőt, a nevetésed,

piros sapkának fehér bojtját...

Kandallótűz meleget ont ránk.

Várom a téli nagy csodákat,

feldíszített karácsonyfákat,

narancs-fahéj illatú estet...

Békességet, nyugalmat, csendet!

Várom a családok mosolyát,

a búcsút intő gondok sorát,

a szívekbe költöző imát...

Mikor jön végre egy jobb világ?

Várom karácsony ígéretét,

lelkekbe lopott szeretetét...

Várom, hogy ne csak egy nap legyen,

várom: Ne kelljen várni sosem!