2013. október 31., csütörtök


SZABÓ LŐRINC:

A kimondhatatlan

 A szíved majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket húzná magával,
úgy sajog szád felé néma sóhajod.

 S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami sírás,
valami állati nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő pillanat mindent,
ami él, elfúj, mint pókhálót a szél.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése