Juhász Gyula

Ősz 

Opálos színei bágyadt ködében 

Leszáll reám a kora alkonyat, 

Kései tűzrózsák nyílnak a réten 

S az égen a mély csöndesség fogad. 

Nagy topolyafák gallya hullong gyéren 

És sötétben hallgat a tó 

S a kolomp úgy méláz a lomha légben, 

Mint altató. 

Hűs szele húz át az ősznek a réten, 

Fázik a lelkem, érzi a deret, 

Keresnék valamit a messzeségben, 

Kihunyt fényt, elnémult üzenetet... 

Oly hirtelen borult az est fölébem 

S az ősz oly gyorsan rámtalált, 

Úgy állok itt a hervadó vidéken, 

Mint a topolyafák.