2013. május 14., kedd


  A boldogsághoz vezető út legtöbbször rögös. Ha el akarjuk kerülni a fájdalmakat, amik ezen az úton várnak ránk, talán soha nem érünk célba. Nem akarhatjuk, hogy minden gyorsan és simán menjen, hiszen úgy elveszíti minden jelentőségét maga az érzés - az érzés, amit úgy fogalmazunk meg: boldogság... Kell a szép, kell a jó. Kell a felemelkedés és kell a szenvedés is. Ezeken keresztül látjuk meg azt a puha, meleg, bársonyosan simogató valamit, amit oly nagyon áhítunk... és nem baj, ha sokáig nem érünk oda. Ha már a közelében vagyunk, úgy is jó. Szép érzéseket ad nekünk... és mindig a kezünkben lesz a lehetőség, hogy elérjük...Vannak, akiknek hamar megadatik, hogy átéljék - ők igazán szerencsések, főleg, ha egy életen keresztül őrizhetik a kincset. És vannak, akik nagyon hosszú és nehéz utat járnak be, mégsem tapasztalhatják meg ennek a csodának az igazi mivoltát. Ám nem szegényebbek ők sem, hiszen nekik sokkal kevesebb is elég ahhoz, hogy átéljenek valamit, ami már majdnem olyan. És van, aki talán már nem is a boldogságot vágyja, csak a lehetőségét annak, hogy talán egyszer ő is elérheti, átérezheti... és már ettől boldog... Pedig, talán épp ő érdemelné meg igazán...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése