„Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed,

vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat nyerjen karjaid között.

Azért roskadnak mások vállai, hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat kínok fakasztják, - mélység felett van csak magasság. -

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd,

mennyi szeretet van benned.”  

(Bódás János)