Nemere Domonkos
Mostanában

Mostanában rám rakódnak a nappalok
gondjai, s éjjel sem tudok
megszabadulni tőlük. Beteg vagyok.
Homályosan látom a világot, és
elfásulok hamar. Az átkozott
nátha legyengít teljesen.
Erőm nincs, az akarat is gyenge.
Ez van. El kell fogadni. Álmos
vagyok. Alszom, pedig ébren vagyok.
Valami nincs rendben. A testem sem
harcol. Elfogadja a Sorsot. Pedig
nem kellene. De azt teszi. S el
kell fogadnom döntését.

Mostanában olyan szürkék a nappalok,
és szürke vagyok én magam is.