Te vagy a Nap, mely lenyugszik este, 
Te vagy a Hold, az éjszaka teste, 
Te vagy a csillag, mely szemembe ragyog, 
Te voltál az Élet, nélküled én sem vagyok. 
Elvitted tőlem a Napot, a Holdat és minden csillagot, 
Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. 
Nélkülük én megvagyok, de Nélküled meghalok! 

Van egy út, melynek kapuját őrzi a bánat,
Könnyű ide belépni, de nincs kijárat. 
Csak a szél hangja töri meg a temető csendjét,
Fejembe bekúszik egy borús emlék.
Te voltál az életem, az álmom
Te voltál minden boldogságom
Amíg élek, örökké szeretlek,
Hiányzol nagyon, soha nem feledlek

Elmegyek hozzád mindig, amíg élek, 
Nem hagylak magadra, mindig visszatérek! 
Ha eljő az én órám, hozzád hazatérek. 
Hiányod fájdalom, elviselni nehéz, 
Örökké él szívemben a rád emlékezés.

forrás: mamioldala.bloglap.hu