Tegnap éjjel csillagokat láttam!
Tisztaságuk előtt lenyűgözve álltam.
Fenséges égbolton pislákoló fények,
mint lelkünk tisztasága, ragyogóan szépek.
Város porát, szmogot, fényeit elhagyva,
...egy ház udvarán álltam egymagamba`.
Sokszor néztem fel már a csillagfényes égre,
de csak ritkán látni benne ennyire mélyre.
Fekete égbolton mint varázsszőnyeg,
...egykorok emberi`, köré álmot szőnek.
Milliárdnyi csillag, mint megannyi ember,
ilyen szépségekre, legyünk nyitott szemmel.
Válassz te is egyet, nézz néha feléje,
emeld tekinteted reá, és a csillagos égre.

Ha fölnézel az éjszakai égre,
És kiválasztasz, ott egy csillagot
Elégedjél meg azzal, hogyha érzed,
hogy az a csillag ott Neked ragyog.
Ha letekintesz egy mély tó fenekére
Ahonnan Rád a holdfény visszanéz,
Elégedjél meg azzal, hogyha érzed,
hogy a tó is, a hold is, Tiéd... Az egész!
S mert hiten múlik minden valóság,
légy boldog, hogyha csupán hinni tudsz,
Elégedjél meg azzal, hogyha érzed,
Hogy mikor képzelődsz: nem hazudsz,
És értsd a csöndet, értsd a némaságot,
Mert minden titok nyelve ez a hang,
Mely nem szólal meg, de a szívben hangos és
Visszhangot ver mint egy nagy harang.
Ezért, ha Rád tekintek, s nem beszélek,
Tenéked hidd el,
Sokat mondhatok,
Elégedjél meg azzal, hogyha érted,
Hogy Rád tekintve miről hallgatok.

/ Dr. Hetényi Ernő/