2010. október 20., szerda

Az árnyékok
Az árnyékok kinyúlnak,
a csillagok kigyúlnak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.
József Attila

AKAROM az izzó tüzet szemedben látni,
szíved örökké szívembe zárni,
AKAROM, hogy csak velem légy, és másra ne nézz,
hogy naponta ölelj, ringass, becézz!
AKAROM, hogy párnánk és ágyunk közös legyen,
s egymásra leljünk mesés helyeken.
AKAROM hallani, ahogy fülembe nevetsz,
hiszen jól tudom, hogy engem nagyon szeretsz!

KÍVÁNOM, hogy éld át velem a hattyúk táncát,
s tépjük szét a múlandóság láncát!
KÍVÁNOM az érzést, a lelkünkből fakadót,
megfogni tested, vágytól duzzadót.
KÍVÁNOM percenként kóstolni ajkad ízét,
holdfénynél meglátni tested ívét,
KÍVÁNOM kimondani, mennyire imádlak,
csak Téged szeretlek, csak Téged kívánlak!

SZERETEM mélyen beszívni puha illatod,
magamhoz vonni kecses alakod!
SZERETEM, mikor gyengéden hozzám ér ajkad,
s időzhetek elrévedve Rajtad.
SZERETEM, ha hűvös estéken összebújunk,
s lankadni nem mer elkábult csókunk.
SZERETEM álmodni, mikor szívből kacagsz,
SZERETNÉM átélni: örökre velem maradsz!

Reich Zsolt


MEGJELENT!!!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése