2010. szeptember 1., szerda




A szeretet halkan, csendben osztogatja magát, nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát. Adja magát szülők által, érkezik baráttal, szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal. Adhatja mindenki, megkaphatja bárki, nem is kell érte nagy dolgot csinálni. Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk, és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk. Nem féltékeny, nem kérkedik, csendes, alázatos, ez, ami a szeretetben olyan csodálatos.




Szívedből szólj,s másoknak küldd el azt,
Vidíts,taníts,s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt,ki előtted lent hever,
Ápold a lelkét,mert többet érdemel.
Ha megbántanak,-porold le lelkedet!
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk,s már túl érzékenyek.
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket.)
Ha így teszel, lelked is felderül,
A békesség madara a válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át,
És ezt az érzést másoknak add tovább.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése