Nézem a holdat,
És neki suttogom el a bánatom,
Velem együtt zokog az éj is,
Csillagok ezrein rezeg a fájdalom.
Magamba zárom a téged hívó szavakat,
Hisz hozzád már úgysem érnek el,
Imaként suttogom az éjbe a neved,
De csak az ágak közt táncoló szél kapja fel.
Ha most a szemembe nézhetnél,
Láthatnád, hogy könnyezem,
De láthatnád azt is, hogy a könnyfátyol mögött,
Még mindig ragyog bennük a szerelem...

/LadyMoon/

Harmat csillan virágok szirmain,
Az ébredő hajnal fénye dereng.
Emléked dallamával a lelkem ringatom,
Könnyes sóhajtásba rejtőzik a csend...

/LadyMoon/

A szeretet meleg fénye ragyogja be és melengesse lelked…

Kerestelek...
Minden arcban a Te arcodat láttam,
Te lettél az a valóság,
Kire az álmaimban vártam.
Rám találtál és azóta
Te vagy minden vágyam,
Te vagy, akit magamban
Úgy, de úgy vigyáztam.

/LadyMon/