György Viktória Klára
Szerelem...

Legszebb
és legszentebb érzés
a szerelem.
Hol fájó,
hol a mennyekbe
röpít szelíden.
Végzetes szívdobbanás,
melyről a zsoltárok
sem szólnak,
mindennek kezdete
és vége, ha eljön ez a nap.
Megérint a vágy,
s az álmok selymes
gyűrődésében
boldog érzés válik valóra.
Sóhajod arcomhoz simul,
édes csókod keresi a szám,
ölelésed betakarja létem,
szívünk együtt dobban,
magával sodor
egy sejtelmes varázs,
s a gyönyör könnyei
csillognak szemünkben.
Lelkünk újra
és újra szárnyakat ölt,
a pillanat, mint igazgyöngy ragyog.
Halkan búcsúzik az éj,
vágyat sző a hajnal fátyla,
beköszönt egy új nap,
szerelmet sóhajt
boldogságunk,
s az idő bársonyos fövenyén
beteljesül minden álmunk.